Nyikolaj Alekszejevics Osztrovszkij Erdő című komédiáját november 14-től láthatja a Szegedi Nemzeti Színház közönsége a Kisszínházban, Koltai M. Gábor rendezésében, Morcsányi Géza fordításában. A főszerepet a teátrum örökös tagja, a Jászai Mari-díjas Fekete Gizi alakítja. A premierhez kapcsolódóan közönségtalálkozóra került sor november 5-én a Reök-palotában, az alkotók közreműködésével. A beszélgetés alább megtekinthető.
Az Erdő a színészkedés körül forog. Nem a színház körül, bár szereplői közül ketten is színészek, hanem a szerepjátszás, mint életstratégia körül. Másrészt az Erdő természetesen az erdő körül is forog, amelyből a gazdag földbirtokosnő, Gurmizsszkaja időnként elad egy-egy darabot, hogy abból vásárolja meg magának az éppen kiszemelt ficsúrt. Az erdőben randevúzik titokban a két ifjú szerelmes, akik hozomány nélkül hiába vágynak egymásra. És az erdőben találkozik a két vándorszínész, Szomorov és Vigov, akik csakhamar belekeverednek az epekedő, mohó és zsugori földbirtokosok világába.
Osztrovszkij életszínházában mindenki játszik, az éhenkórász színészek és a pénzükért marakodó „civilek” is pojácák. A szerelemvásárlás, a zsugoriság, az alakoskodás éppúgy póz, mint a nagylelkűség vagy az önfeláldozás. A boldogságot (már akinek) végül mégis a művészet ereje hozza el. Vagy a kulisszahasogató ripacséria. Az igazság pillanata megrendítő. Vagy inkább vicces. És talán nem is az igazság pillanata, hanem pont a… De éppen ezért megrendítő. És vicces.
„Ez egy vad, felzaklatóan szenvedélyes, ugyanakkor nagyon mulatságos történet. Osztrovszkij erőteljesen harcolt a cenzúra ellen, az ő hatására jöttek létre magánszínházak Oroszországban. Hétköznapi emberek konfliktusairól írt, hétköznapi nyelven, és gyakorlatilag kikövezte a Csehovhoz vezető utat” – fogalmazott a rendező, kitérve arra is, hogy a szerző végtelen figyelemmel viseltetik az emberi gyarlóságok iránt, miközben az egész művet áthatja az éles társadalomkritika, ezáltal válik belőle remek szatíra.
A beszélgetés alább nézhető vissza:
További részletek ide kattintva.
Fotó: Frank Yvette
