Sikerült visszaemelni a szakadékból a szegedi papucsos mesterséget: a tíz éve alapított Szegedi Papucsért Alapítvány kitartó munkájának köszönhetően a hagyomány nem csak megmenekült, de a modernizáció útjára is lépett. A Szent-Györgyi Albert Agórában megrendezett VIII. Szegedi Papucs Napján idén Attalai Zita cipőtervező vehette át az alapítvány szakmai elismerését – számolt be róla a szeged.hu.
Kevesen gondolták tíz évvel ezelőtt, az utolsó neves szegedi papucsos, Rátkai Sándor halálakor, hogy a páratlan lábbeli készítésének tradíciója fenntartható lesz. Bár a nyolcvanas évektől kezdve a szegedi papucs leginkább már csak a néptáncosok viseleteként vagy szuvenírként élt a köztudatban, egy elhivatott csapatnak köszönhetően sikerült megfordítani a folyamatot. A Szögi Csaba kezdeményezésére tíz éve alapított Szegedi Papucsért Alapítvány – Bárkányi Ildikó néprajzkutatóval, a Sallay családdal és Attalai Zita cipőtervezővel kiegészülve – az utolsó pillanatban indította el a mentőakciót.
Szögi Csaba, az alapítvány elnöke az eseményen elmondta: az elmúlt évtized egyik legnagyobb sikere, hogy hivatalos keretek között sikerült megszervezni a papucshímzés oktatását. Ennek köszönhetően egy harmincfős csapat sajátította el a Fetter Ferencné által megőrzött tudást. A tavaly, Vukov Anikó Veronika néprajzkutató köré szerveződött Szegedi Papucshímző Műhely tagjai ma már közvetlenül a papucskészítők megrendelésére dolgoznak, miközben az egyedi alkotásvágyat követve modern kiegészítőket, például hímzett fülbevalókat is készítenek, igazodva a kézművesség újbóli divatossá válásához.
Az idei rendezvényen adták át az alapítvány által négy éve létrehozott szakmai elismerést is. A miniatűr papucsot formázó díjat ezúttal Attalai Zita cipőtervező vehette át, aki oroszlánrészt vállalt abban, hogy modernizált gyártástechnológiával és dizájnnal, de a „szögedi papucs” esszenciáját megőrizve helyezze vissza a lábbelit a divat térképére.
A rendezvényen a legfiatalabb korosztályt is megszólították rajz- és mesepályázatok formájában. A zsűriben helyet foglalt Móra Ferenc dédunokája, Vészits Andrea is, akit a klasszikus, versekből is ismert pillangós papucsok ihlettek meg legújabb, A piszedenevérek és más mesék című kötetének megírásakor. A mese szimbolikája hűen tükrözi a szegedi papucs valóságos újjászületését is.
Bár a papucskészítő szakma ma is kevés mestert számlál – a Sallay házaspár mellett Soroksáron és az adai Szalma Sándor műhelyében él tovább a mesterség –, az alapítvány munkája bizonyítja, hogy a tradícióknak van jövője. A Szegedi Papucs Napját követően a közeljövőben egy szakmai konferenciával folytatódik a szegedi papucs ügyének támogatása.
(szeged.hu)
Fotó: Frank Yvette
