Ajánlott étterem lett a Michelin Guide-nál a szegedi Alkimista Kulináris Műhely és az Alabárdos is, az előbbi séfje Katkó Krisztina érzelgős posztot ígért közösségi oldalán, ami meg is jelent vasárnapról hétfőre virradóra, valamikor éjfél körül.
– Kedveseink, séfposzt jön, ami mindig hosszú, cserébe ritka. Ez most egy nagyon személyes köszönetnyilvánítás egy újabb mérföldkőnél. Mint ilyen, nyilván nem mentes az érzelmektől, én szóltam – kezdi Katkó Krisztina, aki egykori gazdasági újságíróként nem jön zavarba, ha szavakból mondatokat kell fűznie.
“A valószerűtlenül apró Alkimista is bekerült a nemzetközi szinten legelismertebb étteremkalauz, a Michelin Guide válogatásába – ez már tudható a hírekből. Soha ilyen napjaink nem voltak még, sem nekünk, sem hazai és a vidéki gasztronómiának. Most először szerepel a világtérképen a teljes magyarországi térség, összesen 62 étteremmel: kinyílt az ajtó…
Két pandémiás év után, hisztérikusan követelőző gazdasági helyzetben, a szektort letaroló emberhiány közepette a konstans, magas minőségű szakmai teljesítmény több mint nagy eredmény.
Kezet rázok mindenkivel, aki ezt végigküzdötte, akár benne van a guide-ban, akár nem.
KÖSZÖNÖM a vendégeinknek, hogy vannak, jönnek velünk, kitartanak mellettünk és profin működtetik a vendégoldalt, olyan idehozott bizalmi betéttel és nyitottsággal, ami felbecsülhetetlen. Nélkülük nem tarthatnánk itt…
Az alkimista szellem és anyag egyszerre – ettől műhely. Hálásan gondolok mindenkire, aki az elmúlt esztendőkben figyelmet szentelt a munkánknak, minkét fenti összetevőt gazdagítva. Újságírók, ítészek, bloggerek és más gondolkodók segítettek bennünket, tanácsot adtak, beszélgetettek velünk és közben jó irányban tartottak minket.
Köszönet az anyagot hozóknak is: azoknak, akik ránk bízták a holmijukat, árut, húst, gombát, madarat, halat, vadat, szép holmit, poharat, könyvet, kooperációt, szaktudást, jó bort, miegymást hoztak, amiből egy sajátos mikrovilágot építhettünk.
… Ezután hosszan sorjáznak a köszönetek, több mint egy tucat embert nevesít is a séf.
– A Jóisten tenyerén üldögélünk, fiam – mondaná apám, ha élne. Neki is köszönöm, ő kötött össze az anyaggal és nem engedett elrugaszkodni a valóstól. Köszönöm az anyukámnak, aki megtanított szeretni a szépet, tisztelni a művészetet, derűsen szemlélni a világot nagy szarban is, és még fényesebbre csiszolni a jó dolgokat.
A tesómnak köszönöm Franciaországot, hogy akármilyen messze lakik, van hová mennem.
KÖSZÖNÖM a legfontosabbaknak, a családomnak: a férjemnek a józan, nagy erőnek és a három szép gyerekemnek a sok időt és áldozatot, s hogy hosszú éveken át elviselték ami a vendéglátással jár, támogattak, miközben lemondtak olyasmiről, amit normális anyák, normális időben nyújtanak a családjuknak.
…
Az Alkimistát nem a győzelem, hanem a megosztás iránti vágy hozta létre, s négy éve töretlenül az a hit működteti, hogy bármikor, bármelyikünk megérdemli a jó estéket, a jó gondolatokat és a remek társaságot – akár a konyhában dolgozik, akár a terített asztalnál ül. Ehhez tartjuk magunkat, ez ad munkaörömöt, tartást és perspektívát a jövőre nézve.
Mindenkinek könnyű kezet és tiszta fejet kívánok, beszakadó foglalási oldalak mellett is stabil szervizt és nem alább hagyó önazonosságot.”
A teljes poszt itt olvasható.
-ka-
Nyitókép: Frank Yvette
